Az y2k nem következett be. Ahogy az Ítélet napja sem. John Connornak nem kellett megmentenie az emberiséget. Így a zenei világ úgy változott, ahogy kell.
Kezdett leáldozni a disco-korszaknak és teret nyertek más stílusirányzatok. A tingli-tangli dallamok már nem érdekelték a fiatalokat. Helyette a valóban értelmes zenékre helyeződött a hangsúly.
Az énekesnőknek eleinte elég volt, ha jól néztek ki. Nos, ez borult. Jennifer Lopez, Cher, Christina Aguilera, Britney Spears, Madonna vagy épp Geri Halliwell neve ismerős lehetett korábban. Itt azonban nem állt meg a tudomány. Amerika betört Európába és olyan nevek tették le névjegyüket nálunk, mint Alicia Keys, Anastacia és Pink is. Persze a filmzenéknek hála megtudhattuk kicsoda LeAnn Rimes. Most nem azért, de a Sakáltanya még nekem is tetszett. Ha másért nem, megtanítja az embert, hogy valósítsa meg az álmait - kerüljön bármibe is. Aztán még 1998-ban soron kívüli betétdal lett Dido felvétele is (A nő kétszer), de csak 2001-ben került forgalomba. (Eminemnek is köszönhetően).
Nelly Furtado egyik nagy kedvencem - Ő is ebben az évben került fel igazán a zenei térképre. Az I like a bird sem volt rossz, de a Turn off the light sokkal ütősebb. Németország pedig (ha már elmaradt a világvége) ránk szabadította Sarah Connort - tudták, hogy 2014-ben erről fogok írni. Szolgáltattak egy kis apropót, úgy tűnik! Ha már újoncok... Mrs. Pique (vagy Mrs Barcelona) is bejelentkezett a csípőjével. Egyik ismerősöm rettenetesen jól tudta utánozni ezt a mozgás kombinációt - kár, hogy az illető hapsi! ;)
A női szakasz lezárásaként, egy még mindig nagy klasszikust húzok elő a cilinderből. K.M-ot mindenki ismeri. Viszont olyan sok bakot lőtt a kilencvenes évek második felében, hogy elfogytak a szponzorok és utolsó lemezét finanszírozták meg. Mit gondoltok, mekkora sikere volt? (kis szösszenet: akkora, hogy az unokaöcsém nem volt hajlandó mást hallgatni és arra riszálni, pedig még járni sem tudott)
Mondanám, hogy nem voltak jó férfielőadók, de az nem lenne sportszerű. A brit fenegyerek Robbie Williams egyre másra ontotta magából a slágereket. Anyám, aki Modern Talkingon, Hungárián edződött - még csengőhangnak is betette Nicole Kidman-es duettjét. Nekem pedig még mindig nagy kedvencem, bár az utóbbi lemezei annyira nem ültek - számomra.
Aztán itt vannak a csajok kedvencei. Ekkor még minden hölgy álma Ricky Martin volt - aztán kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. Vigaszként az isteni Enrique is megdobogtatott néhány szívet. (most mondjam azt, hogy otthon a lányok utálták? ki hinné el nekem?)
Kid Rock mögül kilépett Uncle Kracker is - róla szerintem tettem említést a kilencvenes évekbeli résznél. De inkább kétszer, mint egyszer sem!
Ahogy kezdett leáldozni a disco-nak, úgy hagyott alább a fiú és lány csapatok száma és lelkesedése is. Leginkább Európa próbált válaszcsapást adni Amerikának. Hiszen amíg volt egy Backstreet boys és N'Sync - addig az öreg kontinensen csak fellángolások akadtak. Ilyen volt a Westlife, a Blue és a Five együttes is - üstökösként jöttek és már el is tűntek. Még ennyi sem jutott a Bahamen-nek. Sima egy slágeres csapat...
Spicegirls óta pedig nem igazán akadt a képbe igazán sikeres, elismert banda. Próbálkozni szabad és számomra csak 2 együttes maradt meg. Őszintén szólva nem is tudom mi fogott meg bennük. De a német No Angels és a brit Sugababes több tagcserével, éveken keresztül működtek. Ráadásul itt is jól dolgozott a PR - az ízléseknek megfelelően csemegézhettünk. Ugye srácok? ;)
A Depeche Mode 2001-ben is aktívan adták ki a jobbnál-jobb kislemezeiket. Pedig annyira nem is voltam oda értük. Azért, hogy felfigyeltem rájuk - köszönetet mondok Hamzinak. Ő és a nővére megrögzött DM-sok. Az első kazit is Ő adta kölcsön. (itt felhívom minden fiatalkorú figyelmét: a DM itt nem a drogériát jelenti!!!)
Dario G és Right said Fred is kiadott pár slágerlistás felvételt - így velük zárul az együttesek sora.
Kicsit nagyobb váltás jön. Beköszöntött a Rap és az RNB kora. Annyira, hogy több előadót adott ez a rész, mint hitem volna. Igazi felüdülés volt, hogy Beyonce még csapatban nyomta. A Destiny's Child pedig ekkor volt a csúcson. Még film-betétdalt is készítettek.
A No doubt-tal sikeressé váló Gwen Stefani belekóstolt ebbe a világba. Köszönhetően, hogy Eve (akinek bitang jól áll a tigris-karmolásos tetoválás - a megfelelő helyen) meghívta vendégszerepelni.
Duettezett ám J.Lo is - aki Ja Rule-lal készített kislemezt. Szerintem jó az alap, a pali szövegelése is üt - de nagyon hiteles az a csaj, aki az év elején még latinosz, szlágeroszt, kornyikálosz...
Nelly és a Ride with me a nyár egyik legnagyobb felvétele volt. Shaggy is sikeresen tért vissza - egyszerre két számmal is. Kicsit messze van már az az 'Oh Carolina', de sebaj...
Sorry Miss Jackson ooooh... Ki ne emlékezne a táncoló kutyákra és macskákra? Ezt a felvételt az Outkastnek köszönhetjük.
Pras (Fugees) felkarolt egy tehetséges énekest. Akkora karriert csinált, hogy azt sem tudtam ki ez a tag!? Aztán beugrott - Ő is csak egy nyári slágeres hódító. Mint Peter André, csak latinoban.
Ha már igazán a RAP részről beszélünk (van kikről)... Dr. Dre előtt hódolatom. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy találja a tehetségeket, hogy képes mindenből aranyat csinálni, amihez hozzáér? Snoop, Eminem után kijött Lil Bow Wow. Lehet, hogy nálunk nem igazán futott be, de otthon biztosan. Aztán itt egy másik talentum, Xzibit - szintén ugyanabból az istállóból.
Az M.O.P. lemeze igaz, hogy 2000-ben jelent meg, de nálunk 2001 év elején robbant. Az Ante up még mindig megtalálható az MP3 lejátszón. Remek basszus, ütős szöveggel... (máris kedvem lenne ütemesen lengetni a kezem, ahogy a klipben)
A sort direkt zárom R. Kelly-vel. Nagyon szerettem a munkásságát. Még a Jordan-féle betétdalánál figyeltem fel rá. De valószínű Ő is cuccozhatott, mert nagyon elvont irányba ment. Bár a Fiesta-féle száma kivételt képez ez alól. (a klipet ajánlatos lassítva nézni ;) )
(érdekesség: ezt a számot újracímkézték, amikor az előadóművészt kiskorúak megrontásával gyanúsították meg - azóta hívják Molesta-nak)
A következő állomás a rock zene. Lehet keményebb, durvább vagy alig a kategóriába eső. Nagy szerelemnek indult - ami mai napig tart a Limp Bizkittel és a Linkin Parkkal. Pedig szerintem nagyon sokat változott a hangzásviláguk, hogy a felállásukról ne is beszéljek (ez utóbbi csak a Bizkitre igaz).
Mennyire utáltam pedig, amikor a szövegelő pasi mellett üvöltött a tépett gitár meg a skreccs-betétek elegye. Aztán tessék... A leghatásosabb zenei hangzásvilág lett, ami mai napig hódít.
X-Ecutioners, Gorillaz, Wheatus (betétdal) és az Alien Ant Farm csak 1 igazán nagy dobással jelentkezett. Ellenben a Rammsteinnel - akiket szintén nem csíptem akkoriban. Lehet kellett egy fajta érettség, hogy elfogadjam és megkedveljem, nem tudom. Azt viszont igen, hogy az Ich Will kegyetlen jó!
Ha pedig a jó zenél tartunk: nem mehetünk el szó nélkül a Blink 182 mellett. Vicces videoklipek, fülbemászó dallamok jellemezték őket.
Végére 3 ínyenc falatot hagytam. Ha akarsz egy igazán vérpezsdítő, élet-igenlő felvételt, akkor a U2 slágere az abszolút csúcs. A Nickelback együttese 2001-ben dobbantott a világ csúcsára a How remind me-vel. Kell mondanom, hogy ez is ott figyel a lejátszási listámban? Ha pedig egy összebújós estét terveztek párotokkal, akkor ajánlom Lenny Kravitz egyik legkirályabb csemegéjét - ez az Again. (csutka hangerő, összebújva táncolni rá - a hatás nem marad el!)
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az egyik legkedvesebb Yearmix videóm a 2001 évi. Lehet azért, mert megöregedtem és visszasírom a fiatalságom? Ki tudja - viszont én még 2005-ben is ezt vallottam. Még középiskolás voltam - utolsó éves, amikor ránk köszöntött 2001. Szalagavató után ingyenjegyet kapott az osztály a helyi discoba. Azt a feelinget kerestem minden hétvégén.S meg is kaptam - fura, de így van. Állandóan minden hétvégén úgy mentünk a nővéremmel, hogy ez lesz az utolsó, mert tanulnom kell az érettségire. De a végállomás a Papaya volt. Minden szombat éjféltől hajnalig. Még húsvét vasárnap is!
Így nem csoda, hogy a rock és a rap zene mellett még mindig a tánczene imádója voltam. Ahogyan keveredett a cigarettaszag és az alkoholpárlat, a lányok parfümje és a srácok hónaljszaga - utánozhatatlan.
Amikor az alábbi zenecsokrot hallgattam és becsuktam a szemem, ismét 18 éves voltam és éreztem az illatokat.
A Papaya előtt szigorúan alapozás a Z+ tévével és néhány barátunkkal - ott hallottam először G-star felvételét. (aki nem hiszi milyen jó - full hangerő és érezze a basszust)
Az IIO száma maradhatott volna simán egyslágeres is - de az énekesnő tett róla, hogy a hangját hallassa - jól is teszi. Még mindig nagy kedvenc!
Nem volt ám akkoriban mindenkinek internet vagy számítógép. Kemény ezresekért írták a lemezeket a legnagyobb és legeldugottabb "kalózok". Viszont ATB-től csak nem sikerült megszerezni a Let You Go eredeti klip alapú számát. Helyette vagy háromszor megkaptuk EZT... Pénzünk nem volt, így mardt a CD vásárlás. Akkoriban jelent meg Dj Junior lemeze - amelyen rajta volt Rui Da Silva slágere is. Istenem de király volt! Lehetne sorolni miket pörgetett a DJ, de akkor még bőven írhatnék történeteket. Helyette inkább jöjjenek azok az előadók akikre emlékszem: Faithless, Fragma, Alcazar, Modjo, Sylver, Barthezz, ATC, Public Domain, Roger Sanchez, Daddy DJ, DJs @ Work, Dance Nation, Delerium, Tiësto, Chocolate Puma, Fatboy Slim...
2 előadót direkt a végére hagytam. Megérdemlik. 2001-ben érték el (szerintem) a csúcsot. Azóta hol kijönnek 1-1 lemezzel, de igazán naggyá ez időtájt értek! Gigi D'agostino, az olasz Dj - akié az év slágere: La Passion. Kell mást mondanom, hogy a szüleim is szeretik? Még most is!!! Pedig még a halálhírét is keltették. Síbalesettől kezdve, karambolozáson át... de így kell örökké élni :)
A másik előadó a Scooter. Többszörös tagcserén átesve, már csak HP maradt hírmondónak. Egyrészt a kor eljárt felettük, másrészt olyan sok irányba mozdultak el, hogy nem érzem annyira magaménak a zenéjüket, mint ezt.
Ha valaki hiányolna 2-3 igazán nagy slágert, ne lepődjön meg. Direkt hagytam a végére. Egyszerűen azért, mert meg KELLETT különböztetnem őket. Ezek a slágerek felcsendültek mindenhol - de tényleg! Legyen az kávézó, disco, rádió, autó, tévé - mindegy. 2 tánczene még az imént említett listára kívánkozik: Safri duo - bizonyára mindenki ismeri... Illetve a Daft Punk, amelyeket még ma is rendszeresen meghallgatok!
A mai fiataloknak (én vén öreg ;) ) lehet nem mond semmit, de mi vének tudjuk. Akkoriban a klubokban csak tánczene szólt. Semmi átmenet nem volt - csak a táncolható 110 bpm felett.... Esetleg 1-2 lassú, ha romantikázni akart az ember, vagy a DJ látta, hogy sok a részeg, ideje lassítani. Viszont a történelmi pillanatban ott voltam. Felcsendült 3 olyan felvétel, ami korábban nem. Az egyik a Gravel Pit volt. Annyira nem volt ismert a köztudatban a Wu Tang Clan, de ez azzá tette őket - főleg nálunk. Látni azt, ahogy a tánctéren mindenki egyszerre lengeti a kezét ütemesen... Nagyon nagy élmény volt!
A másik Eminem volt - akinek Stan című slágere mindenkit megfogott. Végül az egyetlen, de igazán nagy slágert szolgáltató Crazy Town az, akikkel zárul ez a fura sor. Hetekig vezették a slágerlistát, a sérót lekoppintották a srácok (és innentől nem számított, mennyire vagy kigyúrva - lásd az együttes alkatát). A csajok pedig úgy akartak kinézni, mint a videóban szereplő hölgy (sminkre értve)!
2001 igen sűrű év volt számomra. Az első szerelem ekkor ért utol. Sokat betegeskedtem, ebben az évben érettségiztem és kerültem ötödévre, ahol csupa jó fejet ismerhettem meg!
Mégsem ezek miatt marad nekem igazán emlékezetes az év. Hanem a zenék miatt - egyszerűen vessen bárhová az élet, ha magammal vihetem ezeket a slágereket is, akár egy lakatlan szigetre is dobhatna...
Éljetek gyerekek, mert az emlékeitektől lesztek azok, akik most vagytok! Én így lettem zeneimádó!
